A nagymamának közös problémái vannak. Egészséges boldogtalanság vs. egészségtelen boldogság
Mármost tekintsük az R rendszer lehetséges állapotainak V halmazát, ebből úgy készíthetünk gráfot, neve állapotgráf, hogy ha a V egy állapotából egy másikba elemi rendszerművelettel állapotváltozással lehetséges átlépni, akkor a két állapot párosát nevezzük ki élnek, és ezt az összes állapotpárosra végezzük el.
Ha műveleteink invertálhatóak, akkor irányítatlan gráfreprezentációt is készíthetünk, de ezzel nem fogunk foglalkozni: általánosabb elképzelés az, ha a rendszer állapotgráfja irányított.
A nagymama és a srác szerelme - Lehetnek így boldogok?
A probléma megoldása, ha a kiinduló állapotból az állapotgráf csúcsain lépegetve minden lépés egy-egy műveletnek, elemi állapotváltoztatásnak felel meg eljutunk egy célállapotig. Ennek megfelelően a megoldás kifejezést kétféle értelemben használjuk: a célállapot; az az út pontosabban sétamely a kezdőállapotból a célállapotba visz.
A gráfreprezentáció alapú problémamegoldó eljárások eme alapvető tényezőit a mesterséges intelligencia tudományában a gráf-keresőrendszer fogalmában foglalták össze, ami az algoritmus fogalmának egy speciális keretben történő értelmezése; bővebben lásd ott. Dekompozíció[ szerkesztés ] Egy probléma dekompozíciós reprezentációja valójában egyszerű fogalmat takar, előkelő elnevezésben; egyszerűen annyit jelent, hogy több részre bontjuk a problémát.
A redukció olyan problémamegoldási eljárás, melynek során a problémát, annak megoldástervét felbontjuk egy már megoldott problémára, illetve megoldástervére; továbbá arra a maradék problémára, amelynek megoldása a megoldottnak tekintett résszel együtt szükséges és elegendő az eredeti probléma megoldásához.
A dekompozíció azt jelenti, hogy nem két, hanem több részre bontjuk a problémát, azaz a problémát egy esetleg összetettebb, de strukturáltabb problémával reprezentáljuk. Valamilyen M problémarészt általában a legtöbb probléma esetén találhatunk, sőt a Pólya-heurisztika szerint általában ez az első feladatunk.
Közös képviselőből besúgó?
A gondot általában az okozza, hogy az N problémarészt általában még mindig túl nehéz megoldani, és olyan dekompozíciót több okból is nehéz találni, amely megfelelően osztaná fel a problémát. Ha könnyű a dekompozíció, az valószínűleg azt jelenti, hogy M kis súllyal vesz részt az eredeti P probléma felépülésében, és a probléma nehézségének nagy részét még mindig az N ismeretlen megoldású problémarész teszi ki.
Azaz a dekompozíció maga is egy nehéz probléma, amire nem lehet általános receptet adni.
Ha azonban véletlenül észrevesszük a dekompozíció lehetőségét, az nagyon gyümölcsöző eredménnyel szokott járni. Játékreprezentáció[ szerkesztés ] Általában a teljes információs kétszemélyes játék modelljét használjuk egy probléma játékreprezentációja során.
Főleg olyankor lehet hasznos ez a reprezentációféleség, ha a nagymamának közös problémái vannak rendszer, amelyben a problémát meg kell oldani, válaszol beavatkozásainkra valamilyen módon, és a lépések megtervezése során erre is tekintettel kell lennünk.
Ez esetben a probléma megoldását nem algoritmusnak, hanem stratégiának szokás nevezni. Egyébként a problémamegoldás játékkal való modellezése, azaz a játékelmélet mesterségesintelligencia-kutatásban MI való alkalmazása mellett a fordított irányú leírásnak is szerepe van, azaz amikor egy, a gyakorlatban fontos játéktípust az MI eszközeivel modellezünk például gráfreprezentáción belül állapotgráffalazaz a MI eredményei alkalmazhatóak a játékelméletben, és fordítva.
Maradjunk még az előző, levélfeladásos problémánál. Először is a feladat rögtön kétféleképp értelmezhető.
Az-e a feladat, hogy egy konkrét postán mondjuk a Rákóczi úton adjunk fel egy a nagymamának közös problémái vannak levelet mondjuk a nagymamának lett megírvavagy pedig az a feladat, hogy életünk tetszőleges olyan helyzetében, amikor is levelet kell feladnunk, legyünk képesek azt egy postán valamelyiken feladni.
A második értelmezés magában foglalja persze az elsőt: a második probléma egy általános probléma, problémaosztály, míg az első ennek egy speciális, konkretizált esete.
Pénzügyi hűtlenség
Az informatikában is jelen van ez a különbség: amikor egy programozó kap egy feladatot, általában egy problémaosztályt kell megoldania: mondjuk egy CDA fájlformátumból WAV formátumba alakító programot készítenie. Ezt a programot nem egy konkrét CDA fájl átkonvertálására tervezi, hanem az összes szóba jövő ilyen a nagymamának közös problémái vannak konvertálására, bár természetesen amikor a program majd lefut, akkor egy konkrét CDA fájlt ír át WAV-ra.
A matematikában általában nem az érdekes, hogy például a 2 és 3 számnak számoljuk ki a legnagyobb közös osztóját, hanem hogy két számnak általában hogy számolhatjuk ki.
Így algoritmusnak mindig a problémaosztályok megoldására alkotott, általános eljárásokat, a terveket nevezzük, míg a konkrét esetekben ezek megvalósítása az algoritmus alkalmazása vagy végrehajtása.
