Könyökfájás összeszorított öklével


Első rész 1. Könyökfájás összeszorított öklével ég szürke volt s a hatalmas fák feketék. A Hold éppen alászállott Sille felé az erdők mögött s megnyúlt képe egyre jobban elsápadt.

Egyöd bátya, akit Pogánynak is neveztek, kicammogott a házból. Körülnézett a korahajnali tájon s nagyot ásított. Ujjaival végigsimította hosszú, zsíros haját, krákogott, köpött, nyujtózott. Megigazította háncsbocskorát, azután kifelé indult a faluból. Az alacsony, fonottfalú, náddal fedett házacskák négy-öt csoportban ültek egymás mellett a magasabb dombokon.

A rengeteg erdő körülölelte őket, mint valami hatalmas kotló a kiscsibéit. Még senki sem járt a csapásokon, a nyári melegben kitámasztott ajtónyílások szelíden pöfékelték magukból a pislákoló tűz kék füstjét. Kutyák hevertek az ajtó előtt s amikor Egyöd csoszogó lépései felverték a csendet, ők is megrázkódtak, éjszakai harmattól könyökfájás összeszorított öklével tagjaikat megnyujtóztatták, vonítva ásítottak, azután hozzáfutottak és farkcsóválva üdvözölték.

Bátur, Egyöd bátya kis fekete kutyája, összeszaglászkodott velük, majd peckesen eliramodott előre, a gyepű kapuja felé. A madarak már pittyegtek az erdőn. Itt-ott kakasok tülköltek s fácánok feleltek rá messziről. Majd meg vízityúkok csicsegése, kurrogása hallatszott, szárcsák neszeztek és vadkacsák hápogtak a távoli nádasokban. Kelet felől szél susogott s láthatatlan ujjaival végigborzolta a fák ezüstöshátú, sötét leveleit.

A falu északi szélén lovak legelésztek. Meggondoltan léptek egyet-egyet s hersegve harapdálták a magas füvet.

Az izmok fejlődése a babáknál

Farkuk és sörényük feketén lobogott a hajnali szélben. A legények pedig ott hevertek hason egycsomóban a kialudt tűz mellett egy vadkörtefa tövében s állig beburkolóztak vastag és meleg farkasbőreikbe. Fütyköseik és ostoraik szanaszét hevertek, mintha döglött kígyók feketélnének a fűben. Az öregember úgy suhant a füvön, mint valami kísértet. Tetőtől talpig fehérben, csak hosszú haja volt barna és az arca, meg a keze.

Egy pillanatra megállott s fejcsóválva nézte az alvókat, azután dörmögött valamit magában, de azért Bátur, a kis fekete kutya megértette.

könyökfájás összeszorított öklével

Hé, fiúk! Hasunkra süt a Nap! Nem ám úgy, mint tik. De hát tik ma nagyon elurasodtatok.

Meniu de navigare

A szóváltás felébresztette a többi legényt is. Ásítozva-nyujtózva bújtak elő a farkasbőr alól. Bene előhúzott a cókmókja alól egy bőrtömlőt s megkotyogtatta. Egyöd bátya elvette a tömlőt s kilottyantott belőle egy cseppet a földre. Majd hosszút ivott. Krákogva adta vissza aztán s kezefejével megtörölte a bajuszát. Kétnapos komisz ez. S pisszentett a kutyájának. Mögötte vidáman harsogott a legények jókedvű kötözködése és nevetése.

Egyikük dalolni kezdett. Az öreg pedig óvatos, lusta lépésekkel igyekezett a gyepű kapuja felé. Mire a falu szélére ért, a Hold egészen lecsúszott az erdő mögé s most beállt az az idő, amikor még reggel sincs, de már az éjszaka is elvonja sötét lepleit.

A könyökcsont oszteoartritiszének deformálása

Az erdő felől nedves, hűvös szél borzolta az öregember hosszú, zsíros, ősz fürtökkel tarkázott haját és szakállát. Mindenfelől vidáman fecsegtek a feketerigók s a gyümölcsösökben tilinkózni kezdtek a sárgarigók is. Valahol magános pacsirta tri-trizett egészen halkan s a fürjek harsányan pitypalattyoltak.

Egyre hangosabb, kúszább lett az ezerféle madár fecsegése, füttye, pittyegése, könyökfájás összeszorított öklével és krúgatása. Erős, szinte vastag illat áradt szét a tájon s a magasan úszó bodros felhők, mint fűrendek hevertek az égen.

A szétszórt, csoportokban guggoló házacskákból szívesebben s kövérebben áradt a füst, tyúkok kotkodácsolása, kakasok elnyujtott kukorékolása, tehénbőgés, kutyaugatás keveredett össze emberi kiáltásokkal. Öcsöd, a falu kendéje, megfújta tülkét s a bőgő hang mint valami üzekedő állat hívó üvöltése áradt szerteszét.

Az öregember kioldozta a gyepű kapuját s a gerendát félrehajtotta az útból. Aztán meggyorsítva közös géllista, nekivágott a bozótos, cserjés laponyagon át a gyalogútnak.

Még az "elhanyagolt" ízületi problémák is meggyógyulhatnak otthon!

Öreg lábai megzökkenve vitték, fejét lehajtotta s a háromágú tapogatóbottal meg-megbökte a földet, mintha járás közben rátámaszkodnék. Baljában a háncsból fonott szükőt lóbálta. S mire leért a Feketetó partjára, a fölkelő Nap szétárasztotta vörösarany sugarait a magasabb tölgyfákon s a levelek reszketni és lelkendezni kezdtek a langyos szélben.

Utilizator:Csörföly D/hun/4

Köröskörül a füvek tengerén villogott a harmat s a fűzfák lehajló ágairól úgy csurgott a víz, mintha eső esnék. Az öreg bebújt a bokrok közé s a víz szélén, a sűrű nádból könyökfájás összeszorított öklével a szűk, megvénhedt bodonhajót. Óvatosan belelépett s egy csáklyával, melyet ugyancsak a sás közül kotort elő, taszigálni kezdte magát könyökfájás összeszorított öklével nád és sás útvesztőjében.

Kutyája utánaszökött és vidáman habzsolva a vizet, óvatosan beleugrott a ladikba. Igy csáklyázott lassan és megfontolva az öregember egyik nádcsatornából a másikba. Könyökfájás összeszorított öklével vadkacsák, bíbicek, vízityúkok és vöcskök egész raját verte fel a csendes bújtatókból.

Az újszülött izomzata

Lomhán és rémülten keltek könyökfájás összeszorított öklével a vadkacsák, a bíbicek pedig kerengve sírtak a lápi tölgyek és fűzek fölött. Sötétzöld homály váltakozott itt villogó korareggeli napfénnyel s a víz csobogásán, a nád sistergésén s a madarak kiáltozásán is áthallatszott egy távoli harang vékony csengése.

Isztróban harangoztak a vörös barátok monostorában. Egyöd összehúzta őszülő, széles szemöldökét, kis barna szeme elevenen csillogott, amint elnézte a jól ismert tájat. Az égbolt egyre tisztult s a felhők egyre vörösebbek lettek. A harangszóból meg lehetett állapítani, hogy egy-két nap mulva eső lesz. Jó lenne tehát kijavítani a szakadozott varsákat is, hogy többet lehessen lerakni.

könyökfájás összeszorított öklével

Ilyenkor, langyos nyári esők idején, sűrűbb a hal vonulása. Még az iszap fenekén befúródott lomha harcsák is megvidámodnak és útra kelnek A Napon táncoló szúnyograjok is esőt jeleztek.

könyökfájás összeszorított öklével

A vadgalambok pedig olyan szomorúan krúgattak és búgtak, mintha elvesztették volna a párjukat. Egyöd bátya teleszívta tüdejét a sűrű és illatos vízi levegővel s elgondolta, hogy milyen boldog lesz a kis unokája, ha teli lesznek a varsák és a bő szükőben halak fickándoznak De azért nem feledkezett meg ma sem arról, amit kisgyermekkora óta minden reggel hűségesen elvégzett.

Oldalak (menü)

Isten tudja, hányszor hullott le a hó és virult ki a nyári rét, mióta János bátya, akkor még Egyöd, először borult le ősei bálványa előtt. Már meg is keresztelték az isztrói barátok mert ennek így kell lenni s alaposan a fejébe verte Taddeusz atya, hogy Jézus urunk meghalt értünk a kereszten s az ő szentséges anyja, Mária, imádkozik érettünk, bűnösökért szent fiánál és Isten atyánknál, sőt a templomban is volt már Isztrón egy-egy régi vasárnapon.

De azért csak kijárt a Feketetó egyik zugában megbújó kis tisztásra és amikor néha elővette az ördög bájolása és tagjai megdermedtek s a füves asszony ráolvasására és füstölésére sem engedte el szorongató bűvölete alól, hogy még szokásos reggeli ájtatosságát sem tudta elvégezni, olyan keserű nyugtalanságot érzett, olyan nehéz és bánatos volt a szíve!

Egy pillanatra sem tudta lehunyni a szemét. De most szép napfényes, jobb vállízület betegség, csendes nyári reggel virradt rá, a harmadnapos erős kancatej forrón járta át ereit, a madarak vidáman zajongtak körülötte és jó meleg eső is ígérkezett, fűnevelő, virágnyitó, halhozó könyökfájás összeszorított öklével eső. Megtelt hálával Ukkon, a legfőbb Isten és a kisistenek iránt.

És csónakja tonka orrát nekiszegve egy keskeny nádcsatornának, behajtott a titkos félreeső öblöcskébe s ahol egy félig kidőlt vén tölgyfa beléeresztette derékvastagságú gyökereit a sekély vízbe, partraszállt.

A szükőt és a csáklyát a ladikban hagyva, széthárította a gallyakat s áttörtetett a sűrűn. Odaért a kis kerek tisztásra.

Száz és száz kék és sárga virág nyílott itt a haragoszöld fűben. S félig a földbe süppedve ott állt a vénhedt, megfeketedett bálvány. Vaskos teste ferdén dőlt, faragott, komoly arca Kelet felé bámult, Egyöd bátya leborult s karjait messze kinyujtva, sokáig így feküdt a bálvány előtt. Foghíjas szája halkan s forrón motyogott. Nézz rám kegyösen, ó eggyöm, terjeszd ki rám áldott kezedet.

könyökfájás összeszorított öklével

Atyáim mind a te szolgáid a másvelágon és én is szolgád leszök hamarosan, tán esztennap mulva. Verágoztasd ki mezőidet és erdeidet, szaporétsad meg halaidat, szólétsad reánk felhőidet és távoztasd el nyilaidat és a betegségök lelkeit. Áldd meg azokat, akik elhagytak tégödet és Jézus urunkat szógálik és könyökfájás összeszorított öklével könyökfájás összeszorított öklével Jézus urunkat is, hogy szeressen minket Igy fohászkodott meg-megállva és magábamerülve s közben arra gondolt, hogy nem lett volna szabad komiszt inni, mert ezt a papok tiltják és tiltják azt is, hogy az Isten képe előtt leboruljon és dícsérje ősei lelkét.

De csak forróbban és áhitatosabban törtek fel a könyörgő és hálaadó imádságok. S mikor jódarab idő mulva feltápászkodott, úgy érezte, hogy Jézus úr nem haragudhatik meg.

Azután gyengéden letisztogatta az indákat a bálványról, meg a homokot és faleveleket is, amit a szél rászórt. S miközben visszaindult a ladik felé, háttal távozott s meg-meghajolt a bálvány előtt, sőt a bozóthoz érve még le is borult újra. Csak akkor fordult meg és tört magának utat a part felé.

Megragadta a csáklyát s visszahajózott arra, térdödéma okai fájdalom nélkül jött. Míg a szertartást végezte, a kiskutya türelmesen üldögélt a parton, mert tudta már, hogy nem szabad miért fáj az ízületek az időjárás miatt a gazdát könyökfájás összeszorított öklével közben. Ő, mint kutya, könyökfájás összeszorított öklével volt arra, hogy a bálvány elé járuljon s ezt sohasem felejtette el.

Kis fekete szemei vidáman csillogtak bozontos üstöke alatt s még a repülő madarak, pajkos bokaízület sérülése és békák után is csak félszemmel nézett, nehogy megzavarja Egyöd bátyát ájtatosságában. Nem merte felkelteni az Isten bosszúságát szentségtelen eblelke nyugtalankodásával.

Ekkor azután megkezdődött a varsák és fenekesek följárása. A dolog nem volt sietős, sok-sok éven át minden reggel ugyanolyan lassan, nyugodtan és vidáman végezte Egyöd bátya. A nádútvesztők bejárásánál voltak elmerítve a varsák, három összecsomózott nádszál jelezte a helyüket. Lenyúlt értük a vízbe könyökig, megragadta a fonott varsa fülét, azután beborította a csónakba.

A kasból csapkodó csukák, ezüstös dévérek és vaskos pontyok kerültek elő. Gyere csak szépön, osztán bújj bé a bárkába! Hát te mit akartál ett, nyavalyás? Ergye csak bé a vízbe, nem kellesz! A kutya forgatta a fejét, felhúzta bojtos fülét s félszemmel sandítva a munkára, mindenben helyeselte az öregember szavait.

Úgy ült ott a csónak orrában, mintha számbavenné a zsákmányt. Akadt a varsában még döglött kishal is, mert a csuka olyan, hogy még a börtönben is kergeti, falja, gyilkolja rabtársait. Csikbogár is került s kétségbeesve rohangált, hol futva, hol úszva a bodonhajó fenekén a tócsában. S a csukát is, a pontyot is, meg a dévért is belebujtatta az öreg a kis bárkába. Egyik halat az egyik, másikat a másik rekeszbe, hogy egymásnak ne essenek. A kiürült varsát pedig ismét visszasüllyesztette a vízbe, a megjelölt nádcsomó alá.

Azután továbbhajtotta a ladikot öreges, békés mozdulatokkal. A nap már jól felemelkedett, a felhők gomolyagokba verődtek s elúsztak Nyugat felé. Most már meleg volt s a csáklyázó öreg homlokán verejték gyöngyözött. Levetette rövid, derékig érő ingét s bozontos, izmos mellét szabadon sütötte a nap. Egyre jobban eltávolodott a falutól. Néha megjelölt nádcsomók mellett haladt el ugyan, de nem nyúlt le a vízbe, mert azok idegen varsák voltak, egyik Kösidé, a másik Tormáé, a harmadik Mátéé, a negyedik Öcsödé s így tovább.

Az ő varsái úgy voltak megjelölve, hogy három nádszálat kötött össze sással s a kötésbe nádbugát tűzött. A kutya lelógatta az orrát, mintha rossz szagot érezne.